BÜNTETÉS A KATOLIKUS VILÁGKÉPBEN


(vázlatos feljegyzés)



Célunk, hogy körvonalazzuk azt a szép képet a világról, amelyet a végső okokra is rákérdező értelem és a kinyilatkoztatott igazságok fényénél értő ember lát. E képen belül fedezzük fel az embert és minden emberit, így a büntetés valóságát is.

A katolikus hit
titkon, csirájában minden emberi szív birtoka és a józan ész felismeréseivel harmóniában van. A hittudomány forrása az Egyház hite.

A szép
az ember nagy szükséglete, Istenre hasonlít, jobbá tesz és szabadságra hív.

A képábrázolás
lehetősége és a keresztény üzenet lényege.

Az emberkép
döntő jelentőségű, ettől függ az erkölcsi jóság és rosszaság: szeretből szeretre teremtett teremtmény.

Az erény és a vícium
Az erény: készség a jó megtételére. A vicium az ellenkezője.

Lelkiismeret
A lelkiismeret az értelem ítélete amellyel a személy a jó egyetemes ismeretét egy konkrét helyzetben alkalmazza.

Az erkölcsiség forrásai
A cselekedet jóságát, vagy rosszaságát az adja, hogy mit, milyen célból, milyen körülmények között teszünk. A cél nem szentesíti az eszközt.

A tizparancsolat
A szívünkbe írt tövény kinyilatkoztatása.
Erkölcsi megfontolásaink sorvezetője is lehet, rendszert kínálva az olyan sajátos erkölcsi kérdéseknek, mint pl. az eutanázia, a halálbüntetés stb.

A büntetés
a bűn következménye, megtorlása: a jutalmazás ellenpólusaként értelmezendő.

A megfizetés (retributio)
a földi életben tett erkölcsi cselekedetekért járó jutalom, vagy büntetés Istentől, aki az erkölcsi rend Ura és Bírája. 
A jutalmazás és büntetés legmélyebb forrása tehát Isten igazságossága, aki mindenkit megítél tettei szerint.

A bűn
az isteni törvényt sértő erkölcsi cselekedet.

A Szentírásban a bűn és büntetés összetartozása evidencia, miként a fa és gyümölcsének kapcsolata.




Törvény
Isteni és emberi.
Az Isteni törvény kettő féle: a természetes erkölcsi törvény és kinyilatkoztatott.

Az emberi törvény: ésszerű rendelkezés a közjó érdekében, melyet a közösség gondját viselő hirdet ki.
Lehet egyházi vagy polgári törvény.


Erköcsi és jogi tövény
Az erkölcsi tövény az embert belülről, a lelkiismeretében a jó megtételére és a rossz kerülésére kötelező törvény. Föltételezi a cselekvő szabad akaratát. Vele szemben a jogi törvény csak külsőleg kényszerít s a cselekvő akarta ellenére is tud érvényesülni.


"Bűn" a jog szerint 
A jog bűnt nem, hanem "büntetendő cselekményt" ismer, amely a büntető törvény vagy parancs szándékos, vagy gondatlanság miatt súlyosan beszámítható, külső megsértése.


Büntetés a polgári jogban
Fizikai-lelki-vagyoni-jogi hátrány, amellyel a büntetendő cselekménynek kihirdetett magatartásokat az állam büntető szervei által megtorolja.
A büntetés célja a közjó előmozdítása.

"A közjó védelme követelményének megfelel az állam erőfeszítése annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a polgári együttélés alapvető szabályait sértő magatartásformák terjedését megfékezze. A törvényes közhatalomnak joga és kötelessége a vétség súlyosságával arányos büntetés kiszabása. A büntetésnek elsősorban a bűn által okozott rendzavarás helyreállítása a célja. Amikor a büntetést a vétkes önként elfogadja, a büntetés engesztelő értelmet is nyer. A büntetés azonfelül, hogy védi a közrendet és óvja a személyek biztonságát, gyógyító célzatú is: amennyire lehetséges, hozzá kell járulnia a vétkes megjavulásához. (KEK. 2266.)"
 
A közjó
az anyagi, szellemi javaknak és lehetőségeknek azt az összességét jelenti, amelyek egy közösség számára nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tagjai szabadon és eredményesen dolgozzanak olyan célokért is, amelyeket önmaguk ban egyenként nem képesek elérni.


Büntetés az egyházi jogban 
Az egyházi büntetés valami jótól való megfosztás, melyet a tövényes hatóság ró ki a bűntetendő cselekmény  elkövetőjének megjavítására és az igazságos rend helyreállítására. Az egyházi büntetőjog célja (is) a lelkek üdvössége.

A megbocsátás
evangéliuma nem szünteti meg a földi igazságszolgáltatás jogosultságát.

II. János Pál p. 2002. I. 1: a Béke Világnapjára küldött üzenetében a ~t a szeretet különleges formájának és a béke alapfeltételének mondja. Az erkölcsi és társad. rendet csak az igazságosság és a ~ összekapcsolásával lehet helyreállítani: „nincs béke igazságosság nélkül, és nincs igazságosság ~ nélkül”. Jóllehet a közfelfogás az igazságosság vagy ~ kettősége szerint vélekedik, a ~ nem az igazságosság ellentéte, hanem a gyűlöleté és a bosszúállásé. - A ~ nem azt jelenti, hogy eltekintünk a megsértett rend helyreállításának törvényes igényeitől. Ellenkezőleg, a ~ épp az igazságosság teljességére irányul, amely egyedül Istenben, az „ő békéjében” (vö. Jn 16,33) található meg. Ennek az igazságnak a gyümölcse az a rend, amelyben felügyelnek a jogok és kötelességek megtartására, de a javak és terhek méltányos elosztására is. Mivel azonban az ember igazságosságra törekvése mindig tökéletlen (ki van téve a személyek és embercsoportok korlátainak és önzésének), az igazságosságot, mintegy kiegészítéseként, mindig a ~sal együtt kell gyakorolni. Ez érvényes az egyes emberek közötti feszültségekre éppúgy, mint közösségi, sőt nemzetközi méretekben is. - A ~ mindenekelőtt személyes választás, a szív állásfoglalása a rosszra rosszal (szemet szemért) válaszoló spontán ösztönnel szemben. A ~ először kinek-kinek a szívében születik meg, s csak utána jelentkezik mint társad. tény. Ezért a ker. ember (példájának, szavainak stb.) felelőssége igen nagy e téren. Amilyen mértékben él az egyes emberekben a ~ etikája és kultúrája, csak abban a mértékben számíthat a társad. a közjót szolgáló ~ra. A ~ a rend nyugalmához vezet, ami sokkal több, mint az ellenségeskedés törékeny és időleges szüneteltetése. Ezért nélkülözhetetlen mind az egyéni, mind a közösségi életben.

A "ne ítélkezz"
felszólítás értelmét az ítélő Atyába vetett hit fényében találhatjuk meg.