Nagy Ildikó cikke „ A Passió” kapcsán a „Vasnépe” 2004.04.04.-i számában jelent meg a "Négyszemközt" rovatban
"Gondolatok helyett indulatok" címmel.
Szombathelyen több mint egy hete vetítik A passiót. Mel Gibson filmje világszerte megosztja a keresztényeket: miközben II. János Pál pápa hivatalosan nem kívánta kommentálni a filmet, a német püspöki kar pedig nemtetszésének adott hangot, vannak - köztük egyházi személyek is -, akik dicsérő hangon szólnak róla. Dr. Stift Zoltán erkölcsteológussal, herényi plébánossal - aki harmadéves egyetemistaként jelenleg kommunikációt is tanul - a sokat vitatott filmről beszélgettünk.
Mi a véleményem A passióról? Nem könnyű egy katolikus pap felelősségével kiegyensúlyozottan válaszolni a kérdésre, hisz ez a film világszerte megosztja a keresztényeket. Vannak, akik rajonganak érte, míg mások elviselhetetlen produkciónak tartják - mondja dr. Stift Zoltán. Meglátása szerint Mel Gibson filmje a történetiség szempontjából nagyon félrevezető, mert miközben végletes naturalizmusával történelmi hitelességet sugall, számtalan ponton függetleníti magát a bizonyított történelmi tényektől. A Szentíráson alapuló jelentek és szavak az alkotó önkénye szerint keverednek mesebeli elemekkel. Példaként említi a híd alatt rejtőzködő Júdás szembesülését az elárult Mesterrel, a házasságtörésen ért asszony megmentésének jelenetét, a Kajafás házánál lejátszódó összemosott és kiszínezett eseményeket. Szerinte alaptalan túlzás Pilátus feleségének hangsúlyos szerepeltetése, történelmietlen a Helytartó katonai lehetőségeinek alulértékelése, továbbá Heródes, Barrabás és Cirenei Simon ábrázolt magatartása is valószínűtlen elképzelés.
E hiányosságoktól eltekintve mondanivalójában azért még lehetne igazmondó a film, ám ahogy figyelmen kívül hagyja a történelmi igazságot, úgy fedi el a teológiai igazságot, Krisztus Misztériumát is. Azt, hogy a Fiúisten én érettem született meg kisgyermekként Betlehemben, tett és viselt el annyi mindent három évtizeden keresztül, és az én bűneim miatt kellett vállalnia földi élete végén a kínhalál leírhatatlan fájdalmait is - teszi hozzá a plébános.
Dr. Stift Zoltán arra is figyelmeztet, hogy míg a misztérium végtelen mélységét és gazdagságát ismerő hívő művészek mindig szent félelemmel szemlélték, és szent óvatossággal jelenítették meg Krisztus szenvedését, addig A passió bátran ábrázolja a fizikai szenvedés álvalóságát, és ennél nem is lát tovább.
Hiányzik belőle az emelkedettség, az ízlés és az arányosság: mindaz, ami megkülönbözteti a szépet a giccstől - teszi hozzá. Ám Zoltán atya véleménye szerint az a legnagyobb baj, hogy a film - ellentétben Michelangelo Piétájával, Bach Máté passiójával vagy Fra Angelico Keresztrefeszítettjével - nem is akarja az egész embert megragadni és felemelni Istenhez. Sokkal inkább célja az alkotónak az, hogy az embert csupán az érzelmei szintjén sodorja magával - mondta. Bár elismeri, hogy a moziban ülve az ő könnyei is kicsordultak annál a jelenetnél, amikor Veronika kendőjét nyújtotta Jézusnak.
Az Isten iránti szeretet azonban nem szívszorító érzések kérdése, hanem az igazságot kereső értelemé és a jóra törekvő akaraté - figyelmeztet a plébános.
Dr. Stift Zoltán úgy gondolja, sokan joggal szisszennek fel a film láttán, kiváltképp nagyböjt idején. Ennek ellenére - a gyermekeket kivéve - senkit nem beszél le arról, hogy megnézze A passiót, csak mindenkit arra figyelmeztet, hogy kellő kritikai távolsággal szemlélje az alkotást.
A film által kiváltott hatásokkal kapcsolatban dr. Stift Zoltán megjegyzi, hogy ő a sokat emlegetett megtérések helyett inkább azt tapasztalta, hogy A passió emberek közti ellentéteket szült. Szerinte azt is tisztázni kell, hogy a megindultság nem egyenlő a bűnbánattal. Mel Gibson filmje hatásvadász megoldásaival inkább indulatokat, mint gondolatokat ébreszt. Mellette pedig azt a hamis illúziót kelti, hogy a film befogadása után közelebb kerültünk Jézushoz, és ezáltal jobb emberek lettünk.